Papercut - Papírfecni

Miért érzõdik, hogy ma este van?
Valami nincs itt benn rendben ma
Miért vagyok ilyen feszült ma?
Teljesen elhagyom a paranoiát
Nem tudom mi volt fontos nekem elõször
Vagy mibõl táplálkozott a kényszer
Csak azt tudom milyen érzés
Ha van egy hang hátul a fejemben
Olyan, mint egy arc, amit belül tartok
Egy arc, ami ébren van, mikor becsukom a szemem
Egy arc figyel mindig, amikor hazudok
Egy arc, ami mindig nevet, ha elesek
(És mindent szemmel tart)
Szóval tudom, ha itt az idõ: megszokom vagy megszököm
Attól a belsõ arctól, ami hall engem
Éppen a bõröm alatt

Olyan, mintha paranoiás lennék, nézve a saját hátam
Olyan, mintha forgószél lenne a fejemben
Olyan, mintha nem tudnám megszûntetni a hangokat, amiket belülrõl hallok
Olyan, mintha az arc belül, éppen a bõröm alatt lenne

Tudom, van egy arc bennem
Megmutatja nekem az összes hibámat
Benned is van egy arc, és
A te paranoiád valószínûleg rosszabb
Nem tudom, mi indított útra elõször, de tudom, hogy nem bírom ki
Mindenki úgy tesz, mintha a lényeg az lenne, hogy
Nem vagyok annyi, mint te, de
Mindenkinek van egy arca, amit belül tart
Egy arc, ami ébren van, mikor becsukom a szemem
Egy arc figyel mindig, amikor hazudok
Egy arc, ami mindig nevet, ha elesek
(És mindent szemmel tart)
Szóval tudod, ha itt az idõ: megszokod vagy megszöksz
Attól a belsõ arctól, ami téged is figyel
Éppen a bõröd alatt

A belsõ arc éppen a bõröm alatt

Lenyugszik a nap
Érzem, a fény elárul engem

One Step Closer - Egy lépéssel közelebb

Nem tudom ezt tenni többé
Minden úgy van, ahogy eddig mondtam
Ezek a szavak mind értelmetlenek
Örömömet lelem a tudatlanságban
Minél kevesebbet hallok, annál kevesebbet fogsz mondani
De te rá fogsz jönni mindenképpen
Csak mint korábban...

Minden, amit mondasz nekem
Egy lépéssel közelebb visz a végéhez
És már készülök kitörni
Nekem kell egy kis szoba, hogy lélegezzek
Mert egy lépéssel közelebb vagyok a végéhez
És már készülök kitörni

Megtalálom a válaszokat, melyek nem teljesen tiszták
Bárcsak tudnám hogyan tûnhetnék el
Ezek a gondolatok mind értelmetlenek
Örömömet lelem a tudatlanságban
Minden folytatódni látszik
Újra és újra, megint

Fogd be, amikor hozzád beszélek

With You - Veled

Egy álomba ébredtem ma
A statikusság hidegségébe, és földre rakom hideg lábaimat
Mindent elfelejtettem a tegnapból
Emlékezve, hogy úgy teszek, mintha nem lennék többé már
Egy kis ízlelés az álszentségbõl
És elhagyatva vagyok a hiba virrasztásában, túl lassú reagálni
Azt gondoltam, olyan közel vagy hozzám
De még mindig olyan messzi vagy, és nem tudlak visszahozni

Ez igaz: így érzek
Az arcod tette az ígéretet
A hangod színe
Festette az emlékeimet
Még ha te nem is vagy velem
Én veled vagyok

(Te), mostmár látom , mindent benn tartva
(Te), mostmár látom, mégha csukva is van a szemem

Megütlek, és visszaütsz
A földre esünk, a hátralévõ napok csendben állnak
Szép vonal a kettõ közt
Amikor a dolgot elromlanak, azt színlelem, hogy a múlt nem valós
Most ennek az emléknek a csapdájába estem
És elhagyatva vagyok a hiba virrasztásában, túl lassú reagálni
Azt gondoltam, olyan közel vagy hozzám
De még mindig olyan messzi vagy, és nem tudlak visszahozni

Nem
Nem számít milyen messzire jutottunk
Nem tudom kivárni, hogy láthassam a holnapot
Veled

Points of authority - A hatalom pontjai

Játszd le a játékot mielőtt valaki más
Hamis vádaknak tesz ki és megszégyeníti a neved
Rejtsd el az arcod nem tudod végig vinni a versenyt
Az iram túl gyors már nem sokáig bírod

Szereted ahogy rád nézek
Közben élvezed a szörnyű dolgokat amiket velem teszel
Ha feladom elveszed az életem
A büszkeségem megtörik


SZERETED AZT HINNI, HOGY TE SOSEM VAGY ROSSZ
AZT ÉLED AMIT TANULTÁL
ÚGY AKARSZ TENNI MINTHA VALAKI LENNÉL
AZT ÉLED AMIT TANULTÁL
AKARSZ VALAKIT AKI SÉRÜLT MINT TE
AZT ÉLED AMIT TANULTÁL
MEG AKAROD OSZTANI AMIN KERESZTÜL MENTÉL
AZT ÉLED AMIT TANULTÁL

Szereted a dolgokat amiket mondok vagy csinálok
Ahogy újra megsértem magam csak, hogy visszatérhessek hozzád
Ha feladom elveszed az életem
A büszkeségem megtörik

ZERETED AZT HINNI, HOGY TE SOSEM VAGY ROSSZ
AZT ÉLED AMIT TANULTÁL
ÚGY AKARSZ TENNI MINTHA VALAKI LENNÉL
AZT ÉLED AMIT TANULTÁL
AKARSZ VALAKIT AKI SÉRÜLT MINT TE
AZT ÉLED AMIT TANULTÁL
MEG AKAROD OSZTANI AMIN KERESZTÜL MENTÉL
AZT ÉLED AMIT TANULTÁL
Játszd le a játékot mielőtt valaki más
Hamis vádaknak tesz ki és megszégyeníti a neved
Rejtsd el az arcod nem tudod végig vinni a versenyt
Az iram túl gyors már nem sokáig bírod (2X)

SZERETED AZT HINNI, HOGY TE SOSEM VAGY ROSSZ
AZT ÉLED AMIT TANULTÁL
ÚGY AKARSZ TENNI MINTHA VALAKI LENNÉL
AZT ÉLED AMIT TANULTÁL
AKARSZ VALAKIT AKI SÉRÜLT MINT TE
AZT ÉLED AMIT TANULTÁL
MEG AKAROD OSZTANI AMIN KERESZTÜL MENTÉL
AZT ÉLED AMIT TANULTÁL

SZERETED AZT HINNI, HOGY TE SOSEM VAGY ROSSZ
JÁTSZD LE A JÁTÉKOT, AZT ÉLED AMIT TANULTÁL
ÚGY AKARSZ TENNI MINTHA VALAKI LENNÉL
JÁTSZD LE A JÁTÉKOT, AZT ÉLED AMIT TANULTÁL
AKARSZ VALAKIT AKI SÉRÜLT MINT TE
JÁTSZD LE A JÁTÉKOT, AZT ÉLED AMIT TANULTÁL
MEG AKAROD OSZTANI AMIN KERESZTÜL MENTÉL
AZT ÉLED AMIT TANULTÁL

Crawling - Mászva

A bõröm alatt mászva
Ezek a sebek nem fognak begyógyulni
Félelmetes, ahogy zuhanok
Összezavarodva, hogy mi a valódi

Ez valami bennem, ami húz a felszín alatt
Megéve, összezavarva
Ilyenkor nincs önuralom, Félek, hogy soha nem ér véget
Irányítva, Nem úgy nézek ki,
Mint aki újra megtalálja magát
A falaim bezárulnak
[Bizalomérzet nélkül, Meg vagyok gyõzõdve
hogy túl nagy a nyomás a cselekvéshez]
Már korábban éreztem, hogy ez az út
Annyira bizonytalan

A bõröm alatt mászva
Ezek a sebek nem fognak begyógyulni
Félelmetes, ahogy zuhanok
Összezavarodva, hogy mi a valódi

Kényelmetlenség, vég nélkül húzta magát fölém
Eltérítve, Elfordítva
A saját akaratom ellen, Kívül állok saját magam mérlegelésén
Ez így kísért, Nem úgy nézek ki,
Mint aki újra megtalálja magát
A falaim bezárulnak
[Bizalomérzet nélkül, Meg vagyok gyõzõdve
hogy túl nagy a nyomás a cselekvéshez]
Már korábban éreztem, hogy ez az út
Annyira bizonytalan

A bõröm alatt mászva
Ezek a sebek nem fognak begyógyulni
Félelmetes, ahogy zuhanok
Összezavarodva, hogy mi a valódi

Menekülés (3:04)

Graffiti dekorációk...

Porhintés az ég alatt.

A bizalom állandó feszes hullázása a csúcson megtörik.

Tanultam azt, amit mondtál,

De amit megtanultam, az nem volt igaz.

Kétségek között találom magam.

Érzem a bűnök ujjlenyomatát,

A te ujjaid nyomát.

Refrén

Menekülni akarok tőled,

Búcsú nélkül!

Meg akarom érteni

Az igazság helyett a csodát!

Nincs nyugtom,

Amíg nem válaszolok a kérdésekre.

Be akarom csapni az ajtót,

És felnyitni a tudatomat!

Zacskócsörgés és veszekedés hangja...

Porhintés az ég alatt.

Amikor jobban feltöltött egy másik hullám,

A beszédeimben elmondott szavak

Nem voltak igazak.

Kétségek közt találom magam.

Érzem a bűnök ujjlenyomatát,

A te ujjaid nyomát.

Én meg akarok szökni,

És soha többé nem mondani, viszlát! [Szökj el!]

Én meg akarok szökni!

És miért nincsenek soha csodák? [Szökj el!]

Én meg akarok szökni,

És felnyitni a tudatomat! [Szökj el!]

Refrén

Menekülni akarok tőled,

Búcsú nélkül!

Meg akarom érteni

Az igazság helyett a csodát!

Nincs nyugtom,

Amíg nem válaszolok a kérdésekre.

Be akarom csapni az ajtót,

És felnyitni a tudatomat!

El akarok szökni,

Felnyitni a tudatomat! (5x)

Magamban (3:10)

Mit csináljak?

Ne törődjek azokkal, akiket magam mögött hagytam?!

Vakon kövessem ösztöneimet?!

Adjam fel a büszkeségem?!

Rejtőzzek el a rossz álmok elől,

Vagy engedjem, hogy őrjítsenek a szomorú gondolatok?!

Üljek itt, és próbáljak meg nyugtonmaradni,

Vagy próbáljam meg tettenérni őket?!

Bízzak valamennyire a kapott hangokban, amik elárasztanak,

Vagy ne bízzak senkiben, és éljek magányosságban?!

Mert ez így tarthatatlan!

Olyan nyúzott és sovány vagyok.

Jó irányba indulok, de elveszek útközben.

Felveszem mindennapi arcomat.

De végül, mégiscsak, újból magamra veszem a kapott sértéseket.

Pre-Kórus

Magamban önmagam kérdezem,

Hogy miért csak gondolatban,

A valóságban miért nem vagyok képes megtalálni magam?

Refrén

Képtelen vagyok fenntartani magam.

Mit is akarok, hisz olyan nyúzott és sovány vagyok.

Ez minden. Túl sok nincs benne.

Képtelen vagyok fenntartani magam,

Odafigyelni valamire, felgombolyítani mindent.

Az emlékezéssel kudarcba süllyedtem.

Ha visszafordulok, védtelen leszek,

És mehetek vakként, érzéketlenül.

Ha feladom a büszkeségemet, mindent elveszítek,

Elvesznek tőlem minden eddigi dolgot. Minden elmúlik.

Ha olyanná válnék, mint ők, talán még túl is tennék rajtuk,

De ha megpróbálom megragadni őket, a szolgájukká válhatok.

Ha megöltek már az olyan kérdések, mint a rák,

Akkor el leszek temetve a hallgatásba.

Ezt válaszolom magamban magamnak.

Pre-Kórus

Refrén

Te hogy gondolod?

Olyan sok az, amit el fogok veszteni?

Úgy félek. Érinthetetlenné váltam.

Te mit remélsz, fogom majd tudni azt,

Hogy mit kell tennem,

Amikor már mindent megismertem?

Ezt is mondd meg nekem!

Te nem tudod, képtelen vagyok elmondani neked,

Hogy hogyan kell elmenni.

Nem számít, mit csinálok,

Bármennyire keményen próbálom, nem láthatom,

Nem tudom megmagyarázni,

Hogy mi okból ragadtam ott a másik oldalon.

Refrén (2x)

Taszíts el Engem! (3:12)

Hazudtam neked.

Mindig ugyanazt az utat jártam.

Ez az utolsó mosoly,

Amit azért színlelek, hogy veled lehessek.

Kórus

[Minden széthullott.

Az olyan ember, aki soha, még a szemöldökét sem ráncolja,

Végül idegösszeroppanást kap.]

Az áldozat rejtőzködik a hazugságban.

[De mindennek van vége,

És te hamarosan meg fogod találni.

Mi már túlvagyunk a végén.

Megfigyelheted, ahogy minden legombolyodik.]

De az áldozat sosem ismert.

Refrén

Mért nem húztam el?!

Mért játszottam meg magam?!

Most látom, hogy te próbára teszel,

Eltaszítasz engem. (2x)

Próbáltam -úgy, mint te- mindent megtenni.

Te is akartad.

Most utoljára követek el hibát a kedvedért.

Kórus

Refrén (2x)

[Mi túl vagyunk a végén,

Ez az, amiért megtaláljuk,

Hogyan kell mindent legombolyítani.]

Az áldozat rejtőzködik a hazugságban.

[Mi túl vagyunk a végén,

Ez az, amiért megtaláljuk,

Hogyan kell mindent legombolyítani.]

De az áldozat sosem ismert.

Refrén

Mért nem húztam el?!

Mért játszottam meg magam?!

Most látom, hogy te próbára teszel,

Eltaszítasz engem.

Taszíts el engem! (2x)

A place for my head - Egy hely a fejemnek

Néztem a holdat ahogy a sötét éjszakában ül az égen
A nap fényével világítva
A nap nem adott életet a holdnak hogy az magáévá tegye
A hold tartozott eggyel
Gondolkodásra késztet, ahogy viselkedtél velem, te tetted
Kedveskedtél aztán csak hirtelen
Elfordultál és elkezdtél kérdezni
A dolgokról amiket vissza akarsz kapni tőlem
Beteg vagyok a feszültségtől, beteg az éhségtől
Beteg attól ahogy úgy tettél mintha tartoznék neked ezzel
Keress másik helyet, hogy etesd kapzsiságod
Miközben én helyet keresek a megnyugváshoz


EGY MÁSIK HELYEN AKAROK LENNI
UTÁLOM MIKOR AZT MONDOD HOGY NEM ÉRTED
LÁTOD, HOGY EZ NEM JÖTT BE
AZ ERŐBEN AKAROK LENNI, NEM AZ IDEGENEKKEL
EGY HELY A FEJEMNEK

Talán egy nap olyan leszek mint te és
Áttaposok az embereken ahogy te tetted és futok
Messze tőlük amerre csak tudok
Aztán visszaemlékszem ki voltál
Nyugodt voltál és erős
Nagylelkű voltál de tudnod kellett volna, hogy az voltál
Kihasználtad a barátságot, most látod
Milyen csöndes egyedül

Beteg vagyok a feszültségtől, beteg az éhségtől
Beteg attól ahogy úgy tettél mintha tartoznék neked ezzel
Keress másik helyet, hogy etesd kapzsiságod
Miközben én helyet keresek a megnyugváshoz (2X)

EGY MÁSIK HELYEN AKAROK LENNI
UTÁLOM MIKOR AZT MONDOD HOGY NEM ÉRTED
LÁTOD, HOGY EZ NEM JÖTT BE
AZ ERŐBEN AKAROK LENNI, NEM AZ IDEGENEKKEL
EGY HELY A FEJEMNEK

Megpróbáltad kihozni belőlem a legjobbat
Menj el (7X)

EGY MÁSIK HELYEN AKAROK LENNI
UTÁLOM MIKOR AZT MONDOD HOGY NEM ÉRTED
LÁTOD, HOGY EZ NEM JÖTT BE
AZ ERŐBEN AKAROK LENNI, NEM AZ IDEGENEKKEL
EGY HELY A FEJEMNEK
Kuss!

Beteg vagyok a feszültségtől, beteg az éhségtől
Beteg attól ahogy úgy tettél mintha tartoznék neked ezzel
Keress másik helyet, hogy etesd kapzsiságod
Miközben én helyet keresek a megnyugváshoz (2X)

In the End - Végül

Ez egy dologgal kezdõdött
Nem tudom miért
Nem számít mennyire próbálkoztál
Tartsd észben/Megterveztem ezt a rímet
Hogy megmagyarázzak kellõ idõben
Mindent, amit tudok
Az idõ értékes dolog
Nézd, elmúlik, amíg kileng az inga
Nézd, visszaszámol a nap végéig
Az óra ketyeg az élet elmegy
(Ez olyan valótlan)
Nem vigyáztam, míg
Néztem, ahogy az idõ kirepül az ablakon
Próbálva visszatartani, de még nem ismertem
Mindent elvesztegettem csak azért,
Hogy lássalak elmenni.
Mindent bent tartottam és még próbálkoztam, de minden szétesett
Ami jelentett nekem valamit/Végül is emlékezni fogok az idõre, amikor

Keményen próbálkoztam
És messzire jutottam
De végül
Ez semmit nem számít
Le kellett esnem
És mindent elveszteni
De végül
Ez semmit nem számít

Egy dolog, nem tudom miért
Nem számít mennyire próbálkoztál-
Tartsd észben/Megterveztem ezt a rímet
Hogy emlékeztessem magam, hogy
Keményen próbálkoztam
Annak ellenére, hogy útközben gúnyolódtál velem
Úgy téve, mintha a tulajdonod lennék
Visszaemlékezve mindig harcoltál velem/Csodálom
Hogy ilyen messzire jutottam
A dolgok nem olyanok, mint amilyenek voltak
Te nem fogsz felismerni többé
Aztán nem is azt ismerted bennem vissza
De ezek mind visszatérnek hozzám
Végül
Mindent bent tartottam és még próbálkoztam, de minden szétesett
Ami jelentett nekem valamit/Végül is emlékezni fogok az idõre, amikor

Bíztam benned
Amennyire csak tudtam
És ezért
Legalább ezt az egy dolgot tudnod kéne....

Keményen próbálkoztam
És messzire jutottam
De végül
Ez semmit nem számít
Le kellett esnem
És mindent elveszteni
De végül
Ez semmit nem számít

Elfeledve (3:14)

Refrén

A tetejétől az aljáig,

Alulról újra fel,

És most a csúcson fejezem be,

A legjavánál,

De közben elfelejtettem, mi volt a közepén.

Messzire kerültem a biztonságtól.

A kép még itt van, az emlék nem hagy el.

De mégis, mire kellene vigyáznom?

Ez a hely olyan sötét. A végét nem is láthatod.

Az égbolton fordított kakas.

Sokkol, hogy semmi sem képes megvédeni.

Az eső cseppenként küldi a döntő problémákat.

Erőszakosan szugerál a hatalom,

Ahogy szorosan zárt szemekkel néz keresztül

A rozsdás, rohadt poron,

Mint a reflektor fénypontja a padlón,

És zúdul a világra a színlelés rozsdája.

A szemek könnyedén kinyílnak,

És sötétség van újra.

Refrén

Kórus

Emlékezetben te meg fogsz találni engem.

Lángoló szemek...

A sötétség szorosan tart engem addig,

Míg felkel a Nap.

Körülöttem minden mozgásban van.

Ordítozás fent és lent,

Mocskolódó megnyilvánulások hallatszanak szüntelenül.

A kerekek körbeforognak.

A múlt alkonya lopódzik,

Utcalámpák, láncszemek, beton.

Egy kis papírdarab lebeg lent az utcán,

Rajta rajzolt képpel, míg el nem viszi a szél.

Az emlékek most olyanok, mint ez a kép volt,

Amikor a papír még nem volt összegyűrve.

Így nem lehet újból tökéletes.

Refrén

Kórus

Most te megszereztél engem, megkaptál tettben,

Hozz vissza gondolatban!

És én elmesélem neked,

Hogyan látom a valóságot rajtad keresztül. (7x)

Kórus

Emlékezetben te meg fogsz találni engem.

Lángoló szemek...

A sötétség szorosan tart engem addig,

Míg felkel a Nap. (2x)