.  A Linkin Park gitárosa, Brad Delson, dobosa Rob Bourdon és az MC Mike Shinoda ugyanabba a dél-kaliforniai  középiskolába járt. Shinoda a Pasadena Art Centerben találkozott elõször Joseph Hahn-nal, aki képzõmûvészeti tanulmányai mellett lemezlovasként kereste meg a mindennapi betevõt. A kirakóban az utolsó mozaik is a helyére került, amikor az eredetileg arizonai Chester Bennington (korábbi együttese: Grey Daze) is csatlakozott hozzájuk. (Késõbb a csak vendégzenész basszusgitáros szerepe is állandósult Phoenix személyében.)

Némi házalás után melléjük szegõdött a szerencse, hiszen elsõ Los Angeles-i koncertjüket a Warner egyik A&R menedzsere is hallotta. Annyira megtetszett neki a fiúk egyedi stílusa, hogy rögtön szerzõdést kínált nekik. Innen már csak egy lépés volt, hogy belekezdhessenek elsõ albumuk munkálataiba.
„Nagyon nehéz volt dönteni, hogy kinek az irányításával vegyük fel az anyagot. Rengeteg emberrel találkoztunk, kerestük a megfelelõ producert, aki teljesen elfogadja zenénket” – meséli Mike. Végül Don Gilmore-ra esett a választásuk, aki eddig az Eve 6, a Lit és a Pearl Jam lemezeivel szerzett magának nevet. A végeredmény a Hybrid Theory lett (így hívták korábban a Linkin Parkot, alakulásakor Xero volt a nevük).

Bennington gazdag kombinációs készsége a szövegekben is megnyilvánul: „Megpróbáltuk a szövegekben az élet igazi dolgait bemutatni. Legyen akár az egy jelentéktelen érzés, vagy egy gondolatokat ébresztõ kérdés.”

A Linkin Park zenéje teljesen sajátos: agresszív hard rock alapra építkezik, megspékelve a rap betétekkel, és az elektronikus hatásokkal. A Linkin Park tagjai nem tagadják, hogy nagy hatással voltak rájuk a Deftones, a Nine Inch Nails, Aphex Twin és a The Roots. A gitáros Delson így ajánlja lemezüket: „Úgy gondolom, Mike és Chester éneke maximálisan kiegészíti egymást. A hangzásunkkal azt szeretnénk elérni, hogy azok, akik egyszer hallották a zenénket, legközelebb is felismerjenek minket."

Chester így összegezte a Linkin Park sikereit:„Ez a fajta népszerûség nagyon veszélyes is tud lenni, mert elriasztja a komoly rajongókat. Tudom hogy megy ez, mert a suliban én is azonnal megutáltam azokat a bandákat, akiket hirtelen mindenki elkezdett isteníteni. Hiába szerettem korábban az adott csapatot, úgy éreztem, hogy elvették tõlem azt a zenét. Ezért keressük a módját annak, hogy minden csatornán tudassuk a rajongókkal: MTV ide, klipek oda, mi nem változunk, tudjuk kinek köszönhetjük mindezt. Szerencsére a sok eladott lemez azt is jelenti, hogy nyugodtan elküldhetjük a picsába a kiadót, ha megpróbál beleszólni a dolgunkba.”

2002 júliusában megjelent a csapat második nagylemeze, a REANIMATION, amely már korábban megjelent számok újragondolásait tartalmazza. A sok közremûködõ mûvészt (pl.: Aaron Lewis a Staind énekese) felvonultató album mérsékelt sikert produkált.

Besöpörtek néhány díjat, majd 2003 márciusában kihozták a 3. lemezüket. A METEORA 12 száma változatosabb, mint az elõzõ albumok, és az elsõ hónapban hatalmas eladásokat produkált.